A rendező nagyanyja történetét meséli el. 1945 januárjában a 24 éves Czumbil Erzsébetet Tasnádszántóról a szovjetunióbeli Csisztyakovóba deportálták. Úgy gyűjtötték őket össze, hogy azt mondták nekik, arról kell szavazniuk, hogy a falu Magyarországhoz tartozzon-e. A filmben megszólalók ma sem tudnak indulat nélkül visszagondolni az odaút, a bányamunka, a nélkülözések, a betegségek iszonyatára. Neki szerencséje volt, betegsége és ajándékba adott gyönyörű bundája révén 14 hónap múlva hazajöhetett, a többi tasnádszántói, aki túlélte, csak öt év elteltével szabadult.