Egy Trabantból bottal járó férfi száll ki. Keményfi Béla. A továbbiakban már csak az ő arcát látjuk mindvégig. Elbeszéli életét. 1945 és 1953 között elítéltként megjárta a szovjet börtönöket, éveket töltött egy szibériai kényszermunkatáborban. Levente volt, szökni próbált a fegyveres szolgálat elől, de végül Nyugatra hurcolták. Harcolni azonban nem harcolt. Hazatérve letartóztatták az orosz katonák, s cserkészigazolványa alapján ("boy scout") felderítőt gyanítottak benne. Szökési kísérletekor rálőnek, a golyó a gerincét éri, megbénul a lába. A műtőasztalról hurcolják el, vonatra teszik, kiviszik a Szovjetunióba. Elítélik tíz évre. Még felülni sem tud, magatehetetlen béna ekkor. De életben marad a zaporozsjei börtönben, majd később a sarkkörön túli szibériai lágerben is. Lassan összeszedi magát: megtanul ülni, aztán kúszni kezd, végül talpra áll, mankóval járni próbál, legvégül már egy szál bottal is képes menni. Fogsága alatt megtanul oroszul, megismerkedik a számos okból, számos helyről összeszedett, sokféle nemzetiségű köztörvényes és politikai foglyokkal. Sztálin halála után még néhány hónapba telik, amíg hazakerül. Itthon családja holtnak hitte. Kaposváron él anyja, odautazik. Aztán dolgozni kezd a fővárosban a postán, leérettségizik, postatiszti tanfolyamot végez, majd jogászdiplomát szerez. Jogtanácsosként dolgozik. Kártérítést kérő folyamodványait elutasítják. Utolsó mondata a filmben, mintegy összegzésül, ennyi: "Hát ez volt."