Tardos Tibor író színesen, iróniával és bölcsességgel meséli el kalandos életét: 1938-ban patikussegédként indult világgá, belépett a kommunista pártba, részt vett a francia ellenállásban. Újságíróskodott, majd 1947-ben Horváth Márton hazahívta a Szabad Néphez. Rév Miklós fotóssal "ott voltak mindenütt, láttak mindent, megírtak mindent". A rendszerből fokozatosan ábrándult ki. Részt vett a Petőfi-kör vitáin, 1957-ben a "nagy íróper" vádlottjaként lecsukták, 1958-ban szabadult. 1963-ban újra Párizsba távozott. Írói, társadalmi sikerek után (Becsületrendet is kapott) "levitézlett", lassan kiesett mindenből. Magyarországra való visszatérése is csalódást jelentett számára. Megköszöni Magyarországnak, hogy fölnevelte, Franciaországnak, hogy befogadta, de hazájának kettős kötődése miatt egyiket sem tartja.