A film két történetet követ párhuzamosan. A kerettörténet infra-kamerával felvett, zöld fényben foszforeszkáló, "kilesett" jelenetek sora, melyben egy fiatal lány, aki már gyermekkorában megtapasztalta a családon belüli szexuális erőszakot, egy úriember kinézetű, beszédében az evangéliumi idézeteket triviális ocsmányságokkal keverő lánykereskedő áldozatául esik. Az elhangzó szövegeket érzelem-nélküli, öreg, női narrátor-hang ismétli folyamatosan. A másik történetben árnyjáték formában, apokrif szövegek nyomán írott parasztbibliai narrátorszöveggel jelenítődik meg az emberiség egyik egyetemes ősmítosza. Középpontjában a bibliai József áll, aki szeretetben és szabad szellemben nevelt fiúból válik az irigység, féltékenység és gyűlölet kiszolgáltatott, megalázott, halálra ítélt áldozatává. József történetéből indaszerűen burjánzik elő a paradicsomi bűnbeesés, Ábrahám és Izsák, Jákób és Rákhel, Juda és Támár históriája, melyekben együtt élnek a bűnök és erények, a gonoszság és jóság, a csalfaság és nyíltszívűség. A két történet a film végén összetalálkozik: a lánykereskedők markában vergődő, mezítelen, szenvedő arcú fiatal lány maga a Józsefet játszó Rutkai Bori. Az árnyjáték során fel-felsejlik a megfeszített Krisztus alakja, s gyakran jelenik meg egy, a hősök sorsát figyelemmel kísérő s gyámolító alak is. A József által már elhagyott verem mellett őrködő angyal-féle azt mondja Rubennek: ne keressétek, föltámadott! A filmet azonban a Requiem befejező strófája és akkordjai zárják.