Az idő és a tér valóságos lény: hímnemű és nőnemű. Az idő a férfi, és a tér a nő. (William Blake). A grafikai alkotás filozofikus tartalmú szövegillusztráció: egy férfi és egy női hang mondja ugyanazt a szöveget narratív eltolódással. A nő a teremtés előtti jövő időt használja, a férfi múlt időben beszél a létről.