Karesz intézetben nőtt fel, anyjának új családja van, s férje nem nézi jó szemmel, hogy találkozzon a fiával. Karesz csövezik, alkalmi haverjaival szélvédőt mos, újságot árul, időnként lop, vagy megrendelésre betör - ebben profi. Az utcán alszik akkor is, amikor egy ismeretlen lány felébreszti. ő Zsófi. Karesz követi a lányt a táncházba, ahol számára ismerős zene szól: az intézetben zenéltek így cigány társai. Karesz bátortalanul dobolni kezd. Megismeri a táncházas társaságot. Itt táncol Márta, aki - mindenkori partnere segítségével - házat épít. Most éppen Szerbbel jár, aki Szabadkáról jött, ott magyar volt, itt szerb, zenélni és táncolni viszont mindenhol szeret. Géza népzenebolond mozigépész, barátnője, Juli tanítónő. Albérletből albérletbe költözködnek a hátizsákjaikkal és egy rozzant biciklivel, csak a táncházban vannak igazán otthon. Gráci Moldvából érkezett. Egyszer itt meghallotta a hazai dallamokat, azóta ide jár. Éjjel épülő házat őriz, nappal segédmunkás. A táncházban minden nép zenéjét, táncát szívesen tanulják, Karesz egy ízben afrikaiakat hoz az aluljáróból. Zsófi szülei jólmenő vállalkozók, szép budai lakásban laknak, s furcsállják egyetemista lányuk hobbiját, barátait. A zenészek és a táncosok a Betyárok című népopera előadására készülnek. Kareszt utcai haverjai a régi barátságra hivatkozva még egyszer ráveszik egy betörésre. Anélkül, hogy tudná, éppen Zsófiék lakásából lopnak el értékes festményeket, bár ő nem kér részt a zsákmányból. A Betyárok sikeres előadását Gézáék bérelt lakásában hatalmas táncos-zenés bulival ünneplik, amiért hajnalban mindnyájukat kidobják. Zsófi és Karesz már egymáshoz tartoznak, Karesz bemutatja a lányt az édesanyjának. A táncházban razziázik a rendőrség. Grácit elviszik, mert nincs tartózkodási engedélye. Kareszt is, mivel körözik. Hamarosan a cellában zenél a társaival. Már eldöntötte: akármi történjék, zenész lesz.