A film finom, helyenként iróniával fűszerezett ábrázolásmóddal az Atlasz Cirkusz mindennapjait mutatja be. A vándorcirkuszosok élete nem könnyű. Felszerelésük kopottas, a megélhetésért akkor is elő kell adni a műsort, ha csak pár emberből áll a közönség, ha pedig vége, esőben-sárban is tovább kell menni, újra meg újra fel kell állítani és lebontani a sátrat. A cirkuszigazgató billegő asztal mellett bicskával eszik, s régi számokról mesél, míg a rádió homárról, csigáról, egyéb ínyencségekről beszél mellette. A zene lágy, finom, a valóság szomorkás, dagonyás.