"Nem várok holnapig" - énekli türelmetlenül Zalatnay Cini, de a szerelmespár lakás hiányában mégsem tud mást tenni. Vigasztalásul egy üres kertmoziba mennek, ahol burleszk-fantáziafilmekben visszaálmodják magukat boldogabb korokba. Felelevenednek a boldog békeidők szállodái - boldogtalan szerelmesekkel, akiket a jobb frigy reményében szakítottak el a szülők egymástól; majd a háborús évek bombaverte szállodái, s az ötvenes évek hotelszobái, ahol gyilkosok lestek a fiatal szerelmespárokra. Majd újabb robbanás helyett hetvenévesen látják viszont magukat - még mindig reménykedve. FE