Márton Erzsébet az 1956-os forradalom napjaiban a Széna téri felkelőcsoport felderítő osztagának vezetője volt. Az osztag feladata a megdöntött rendszer kompromittált képviselőinek, ÁVH-soknak felkutatása, előállítása volt. Marosán Györgynél október 30-án tartottak házkutatást. A házban fegyvereseket nem találtak. A razziákon begyűjtöttek kihallgatása a Maros utcában folyt. A visszaemlékezők szerint az előállítottak nagyobb biztonságban voltak az őrizetben, mint az utcán vagy otthon, ahol ki lehettek téve a népharag erőszakos megnyilvánulásainak. A Maros utcai fogdában fizikailag senkit sem bántalmaztak, ha előfordultak is durvaságok, azokat a parancsnokasszony azonnal leállította. Márton Erzsébet besorozott ÁVH-s kiskatonákat szöktetett meg a Margit körúti fogházból, ezzel az életüket mentve meg. Engedetlenségért, az ÁVH-sok védelmezéséért a felkelők november 4-én ki akarták végezni, csak a véletlen folytán menekült meg. Márton Erzsébet november 4-én elhagyta az országot. Brüsszelbe került, ahol konzervgyári munkásként dolgozott, de nem tudott beletörődni a hazájától való végleges elszakadásba. Elhitte Kádár János ígéretét, - aki a forradalom napjaiban nem követett el köztörvényes bűncselekményt és 1957 márciusáig hazajön, amnesztiát kap - és szülei tanácsa ellenére visszatért Magyarországra. 1957 augusztusában tartóztatták le. A kihallgatás során nem tagadta, amit tett, de társait a verések és kínzások ellenére sem nevezte meg. Az 1958-as ítélet a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében és többrendbeli betörésben találta bűnösnek. Halálra, majd másodfokon - egy jóindulatú orvos segítségével - 15 évi börtönre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. A film az eredeti helyszíneket bejárva idézi fel az eseményeket.