"Amikor mindez megtörtént, harmincas éveimnek közepén jártam. Történelmet tanítottam egy vidéki gimnáziumban, feleségemmel és a két gyerekkel boldogan éltünk két és félszobás lakótelepi lakásunkban. Ekkor még erősnek éreztem magam, rajtam nem találnak fogást. Közeledett a tanév vége. A panel, hogyha átmelegszik, hosszú ideig megtartja a meleget. Később levelet kaptam az APEH-től. Mindig is tudtam, hogy egy napon, a kisebb-nagyobb stiklikért meg kell fizetnem. De soha nem gondoltam volna, hogy mindennek ez az ára. Gyanússá vált a viselkedésem a családom, a kollégák és a hatóság számára. Elkapott az örvény: minél inkább kapálóztam, annál mélyebbre húzott le." Lassú, lélektani krimiszerű összeomlást kísérhetünk végig, melyből látszólag nincsen menekvés. A krimi megjelölést úgy kell érteni, hogy noha nincs gyilkosság és klasszikus értelemben vett bűntény, az első perctől kezdve folyamatosan és fokozatosan nő a feszültség, annak tükrében, hogy milyen lélektani folyamatok mennek végbe a főhős lelkivilágában. A 30-as értelmiségi pokoljárása azonban nem torkollik, tragédiába. A fordulatos, történetnek, mely tele van ugyan szorongással, fóbiával, mégis építő eleme az életet igenlő humor, legyen az akár fekete is.