Magyar nők a gulágon I-III. dokumentumfilm, riportfilm, fekete-fehér és színes, 16 mm, politikai film, társadalmi film |☰ hossz: 3408 m |☰ időtartam: 299 p |☰ gyártás: 1992
2710719
Magyar nők a gulágon I-III. (2752226 | - )
filmleírás
1944 és 48 között a megszálló szovjet hadsereg Katonai Törvényszéke a Szovjet Törvénykönyv 58. Paragrafusa alapján mintegy százezer magyar állampolgárt nyolctól huszonöt évig terjedő, a Gulag lágereiben letöltendő büntetésre ítélt. Közülük 1953-ban, Sztálin halála után, mindössze ezerötszázan, 1955-ben pedig háromezren kerültek haza. A filmsorozatban azok a lányok és asszonyok szólalnak meg, akik túlélték a munkatáborban töltött éveket. Elbeszéléseikből egységes és zárt történet bontakozik ki a sztálini terror magyar vonatkozású - eddig feltáratlan - eseményeiről. 1945-ben megkezdődnek a letartóztatások. Gyanútlan fiatal nőket szakítanak el a családjuktól, különféle ügyekre hivatkozva - minden magyarázat nélkül. A magyar hatóságok kiszolgáltatják az áldozatokat az orosz katonai bíróságnak. A kihallgatások a Gorkij fasorban és a Baden bei Wien-ben lévő szovjet nyomozóirodában folynak. A vallomásokat erőszakkal kényszerítik ki. A vád: a Szovjetunió ellen irányuló kémkedés, szervezkedés, hazaárulás. Az ítélet nyolctól huszonöt évig terjedő, a Gulag lágereiben letöltendő kényszermunka. A nép ellenségei többhetes utazás után érkeznek meg Szibériába. Embertelen körülmények között, hóban, fagyban, minimális ellátás mellett a legnehezebb fizikai munkát végzik. Fakitermelésben, vasút- és vízierőmű építkezésen dolgoznak. A hivatalos híradások szerint mindezt a Komszomol építette. A foglyok a külvilággal nem érintkezhetnek, levelet nem küldhetnek. A visszaemlékezésekből kibontakozik a tábor mindennapi élete, a fizikai és lelki gyötrelmek, nyelvi nehézségek ellenére megjelenő szolidaritás. A szigor Sztálin halála után enyhül, majd megkezdődik a külföldi foglyok szabadon bocsátása. Az első transzport 1953-ban indul vissza Magyarország felé. Itthon az új élet kezdése nehézségekbe ütközik. A volt foglyok nem kapnak munkát, rendőri megfigyelés alatt állnak, bizalmatlanság és hallgatás veszi körül őket. A kamera előtt hosszú évek után először találkoznak a hajdani fogolytársak. Részben az eredeti helyszíneken idézik fel kálváriájuk állomásait. Láthatjuk a tábort, a barakkok maradványait, a foglyok által épített létesítményeket. Magyar és szovjet korabeli dokumentumfelvételek és híradórészletek ellenpontozzák a visszaemlékezésekben hallottakat.
a film alkotói
- gyártásvezető
- gyártó
- hang
- operatőr
- producer
- rendező
- standfotós
- támogató
- támogató
- támogató
- támogató
- vágó
- vágó
| Dimény Tibor | |
| Objektív Filmstúdió Vállalat | |
| Fék György | |
| Kurucz Sándor | |
| Grosz Gabriella | |
| Sára Sándor | |
| Mohi Sándor | |
| MTV 2. sz. Drámai Főszerkesztőség | |
| Szerencsejáték Rt. | |
| Magyar Mozgókép Alapítvány | |
| Történelmi Filmek Kuratóriuma | |
| Galamb Margit | |
| Tuba Mariann |
