Mimó, az öreg cigány festőnő az egykori cigánytelep romjai között talált fadarabokra fest. A festett arcok az 1956 utáni börtönidőt idézik. A megerőszakolt, félig gyerek Mimó megfojtja újszülöttjét. Egy cellába kerül a szeretőjét meggyilkoló cigány énekesnővel és a forradalomban játszott szerepéért elfogott tanárnővel. Az énekesnőnek szabadulást ígérnek, ha információkat csal ki a tanárnőből. Az énekesnő és a tanárnő egymásra találnak a szenvedésben. A tanárnőt elviszi egy fekete autó, az énekesnőt felakasztják, mintha önkezével vetett volna véget életének. A rajzaiban mindent rögzítő Mimó idegileg öszszeroppan. A cella a világmindenség modellje - mondja az öreg Mimó barátjának, a cigány költőnek.