A dunántúli Dudaron és a kárpátaljai Beregszászon készített interjúkból a háború végetértével szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt hat férfi története kerekedik ki. Bevezetésül egyikük azoknak a dudari barakkoknak a helyét mutatja, amelyekben egykor zsidókat tartottak fogva. "Ne örüljetek - idézi az egyik fogoly szavait -, "mert miutánunk ti fogtok következni." Leventék voltak a dudari elhurcoltak. Fegyvert el se sütöttek a háborúban, az oroszok bejövetele után mégis összeszedték, szovjet hadbíróság elé állították, 10-20 évi börtönre ítélték őket. Embertelen körülmények közt szállították az elfogottakat vonaton Odesszába, majd onnan az Uralba, bányamunkára. A lágerben többen pünkösdista hitre tértek. A lágerélet hétköznapjai, a munkakörülmények, az éhezés, a hideg, a köztörvényes bűnözők rémuralma, az őrök és a foglyok kapcsolata, a gyilkosságok, a szökés büntetése a főbb témái az elbeszéléseknek. Gulácsi Lajos Kárpátaljáról segédlelkészként került kényszermunkára, ma esperes. Az ő szemszögéből sem csupán a lelki és lélektani oldala bontakozik ki a lágeréletnek, hanem a gyakorlati leleményesség esetei - használati eszközök készítése szinte a semmiből - idéződnek fel. Szavai szerint hitvány módon szervezték meg a rabok munkáját: nem a munkateljesítmény érdekelte fogvatartóikat, hanem a foglyok gyötrése. A beregszászi kocsmában találkoznak a volt foglyok, akik közül néhányan igen messzire: a Behring-szoros közelébe kerültek el, aranybányába. Jakab Gyula, a volt leventeoktató a lágerben főszakács lett. Kivételezett helyzetéről, a tábori nőkkel folytatott viszonyairól beszél. Az esperes elmondja egy nagy lágerlázadás történetét. A 17 évesen robotra hurcolt Kovács Árpád - ma idegbajjal leszázalékolt bányász - egyik emlékével megvilágítja balsorsuk miértjét: elveszítettétek a háborút, dolgozzatok hát egy kicsit, aztán majd lesz amnesztia - foglalta össze neki annak idején a lényeget egy orosz tiszt. A Sztálin halála után lassan hazaengedett lágerlakók csupa hátrányt szenvedtek itthon is: a munkában, a magánéletben egyaránt csak a rossz következményeit tapasztalták a lágeréveknek, elégtételadásról szó sem esett. A lelkész fölveti a kérdést: megtorolni vagy megbocsátani a történteket? Az utóbbit javallja. Dudaron hat akácfa sorakozik a templomkertben: hat elhurcolt emlékezetére ültette egyikük apja. A hatból egy fa elszáradt: a hatból egy fiú nem tért vissza a "málenkij robot"ból.