A film a médiaháború eseményeit követi nyomon 1990 januárjától 1993 januárjáig. Aczél Endrét 1990 januárjában váltották le a Híradó és a Hét éléről. Az új főszerkesztő Pálfy G. István lett. A két legnagyobb parlamenti párt között a szabad választások után megkötött paktum értelmében az elektronikus médiákban nem folyhatnak pártcsatározások, ezért független, pártokon felül álló elnököket kell kinevezni. A rádió élére ekkor Gombár Csaba, a televízió elnöki székébe Hankiss Elemér került. A kormányon lévő erők azonban fokozatosan érvényesíteni kívánták kormányzati pozíciójukból adódó fölényüket. Az újonnan kinevezett elnökök ellenálltak, határozottan kiállva a közszolgálati médiumok autonómiája mellett. A filmben két felfogás, két koncepció csap össze. Kérdés, hogy akkor demokratikus-e a média, ha a demokratikusa választott kormányt szolgálja, vagy akkor, ha a hatalmon lévő politikai erőktől függetlenül őrzi függetlenségét. Vitatott, hogy a közpénzből finanszírozott média a pártok között legyen felosztva, így szolgálva a társadalom egészét, vagy az objektív újságírás ideáljához próbáljon közelíteni. Pálfy G. Istvánt Hankiss Elemér 1992 szeptemberében felfüggesztette állásából. A legnagyobb ellentét a személyi kérdések technikai megoldása körül bontakozott ki. A liberális felfogás szerint a személyi kérdések megoldásából ki kell iktatni a kormányt, az elnökök kinevezésére és leváltására a kétharmados parlamenti többség jogosult. A kormánypártok szerint ez az intézmények működésképtelenségéhez vezetne. A médiaháború a magyar parlamentarizmus egyik legkényesebb kérdésévé vált. Hankiss Elemért 1993. január 21-én Antall József felmentette az elnöki megbizatás alól. Az érintettek nyilatkoznak arról, hogy mit jelent számukra a sajtószabadság és hogy szerintük mikor lesz médiatörvény.