Rácsos autó, bilincses kéz, börtönkapu, új lakó érkezik a fiatalkorúak fegyintézetébe. Cellákban ülve mondja ki-ki, miért került ide. Súlyos testi sértés, emberölés. Az egyik leszúrta intézeti tanárát. A másik bandában randalírozott, rabolt. A harmadik lelőtte céllövöldés apját. A negyedik leszúrta haverját egy lány miatt... Közben a börtön mindennapi élete: ruhakiadás, fürdés. Egy nagykorúvá és segédfelügyelővé lett legény a tököli börtönrendről, a velejáró félelemről beszél. Zajlik az élet: detektoros ellenőrzés, motozás, reggeli soraskozó, munkába indulás. Arról nyilatkoznak: tökéletesen céltalan, üres itt az élet. Szó kerül a benti verekedésekről, "lóvé" becsempészéséről, üzletelésről, az őrök cinkosságáról, haszonlesésről. Munka egy egészségre káros üzemben. Másutt nyomdában dolgoznak. Újra motozás, menetelés, ebédosztás. A kórház a vágyott nyugalom sokuk számára. Ott esetenként még nőt is lehet kapni. Számos betegséget trükkösen maguk állítanak elő: néha csak a tüneteket, néha magát a betegséget. Külön kaszt a nyelősöké, akik pengét és egyebeket nyelnek le. Gyakori az öngyilkossági kísérlet. A verés hozzátartozik a fogsághoz. Többnyire a fogdában verik az elítélteket az őrök, ahol nincs rá tanú. Ha nem, akkor meg segít a hamistanúzás kialakított rendszere: mindig a "rab támadt rá az őrre"... Némelyek mégis úgy vélik: néha jó a fogda, legalább lehet aludni. Új fiú kerül a nagy, közös cellába. Alaposan elverik, megalázzák. "Ezen át kell esni"... A börtönben alapvetően fontos a hierarchia kialakítása és betartása. Ha gyönge a jövevény, akkor "csicska" lesz, vagyis az erősebbek rabszolgája. Vagy pedig "köcsög", tehát homoszexuális kielégülés tárgya. Az élet rendje az erőszakon alapul. Ha valaki odakint nem így képzelte el a társadalmat, idebent csakis ezt tanulhatja. Vad képzetek támadnak bennük, ha a kiszabadulásra, a külvilágra gondolnak. Sokan univerzális bosszúvágyukat ecsetelik: robbantgatni, ciánkálkival mérgezni, vírussal ölni, leszámolni szeretnének a kintiekkel. Van viszont, aki családi életről álmodik. Csak épp mind arra jut: reménytelen. Szabadulózárkában várják néhányan a reggelt, amikor a ködben vagy várja őket valaki a börtönkapu előtt, vagy magányosan vághatnak neki a semminek.