A film a "Történelmi portrék" című sorozat első darabja, amelyben Faludy életét, pályáját követhetjük nyomon. 1910-ben született Budapesten. A gimnázium után öt évig tanult a párizsi, a berlini, a bécsi és a grazi egyetemeken. Versei a Magyar Hírlap című liberális lapban, a Népszavában, az erdélyi Korunkban, s a Szép Szó-ban jelentek meg. Ő a szerzője annak a híres Villon fordításnak-átiratnak, amiből sokaknak - egészen az 1988-as új kiadásig - csak a fénymásolat jutott. "Ezeket a verseket azért írtam, mert akkoriban a saját nevem alatt ezek a versek nem jelenhettek volna meg a cenzúra miatt, betiltották volna a lapot. A Villont tulajdonképpen malaclopó köpenynek választottam, ha szabad így mondanom. A Villon-versek nagy részét én írtam, a Testamentum háromszáznyolcvannégy sorából háromszáznyolvanegy az enyém és három a Villoné. De aztán jött a baj, mindenki azt mondta, a Faludy a Villontól lopja a saját verseit, holott én a saját verseimet ajándékoztam oda a Villonnak." A harmincas évek elején több sajtóper folyt ellene, ezért 1938-ban Párizsba emigrált, jelentkezett a francia hadseregbe. A II. világháború alatt az amerikai hadseregben szolgált, ugyanakkor a Szabad Magyar Mozgalom titkára volt. "A hadseregbe életrajzi okokból jelentkeztem. Ha valaki a demokráciáról ír, és beszél a szabadságról, és aztán az áll az életrajzában, hogy a II. világháború alatt, mialatt sokat beszélt a szabadságról, New York-i lakásán tartózkodott és két jó verset írt - az teljesen tűrhetetlen. Ha az ember valamiért beszél, akkor ki is kell állni érte." 1946-ban tért vissza Magyarországra, egészen 1950-ig a Népszava szerkesztőjeként dolgozott, amikor koholt vádak alapján letartóztatták. A vádak: disszidálás, fegyveres felkelés szervezése a népköztársaság megdöntésére, titoista, trockista ügynök, amerikai kém, klerikofasiszta körökkel érintkezik, a magyar népet mindennél jobban gyűlöli. Három évet töltött a recski kényszermunka táborban: "A legtöbbet tanultam életemben Recsken az emberekről, a világról. Mindenekelőtt az volt a nagyszerű benne, hogy aki gonosz volt, az még gonoszabb, és aki jóindulatú, az még derekabb lett." A táborból 1953 szeptemberében szabadult, 1956-ban másodszor is emigrált, a film készítésekor Torontóban élt.