Virazsírozott képeken látjuk megelevenedni a narrátor gyermekkori emlékét, egy napot az életéből, amit a Fluxus hajfény ragyogott be. Annyira gusztustalan volt, már csak az is, ahogy az üvegből a fejére cuppant... Nem elég, hogy fénylett a fejen, ráadásul lerítt róla, hogy életét a szülei irányítják. Az iskolában szép lassan, minden áldott nap sisakkeményre száradt a fején a kulimász, a olyan fura lett a tapintása, hogy nem lehetett nem birizgálni. A komédia utolsó felvonása az utolsó, megváltást jelző csengőszókor következett: levakarhatta a fejéről a ragacsot. Ami legalább olyan jó volt, mint az összes szex, pia és drog, amit azóta eltelt életében megtapasztalhatott.