Az élénkülő magyar filmkészítés számára a nagy port felvert, a sajtóban széltében-hosszában tárgyalt bűnperek: hálás anyagul szolgáltak. Az első ilyen nagyszabású - bár csupán 130 méter hosszú - film 1908-ban készült, kóbor cigányok dánosi rablógyilkosságáról. Az Első Magyar Mozgófénykép- és Gépgyár (Projectograph) részére hiteles anyagként persze nem állt más rendelkezésre, mint a bűnözők lefényképezése. Kolompár Balog Tuta, a nagyon ismert nevű gyilkos, Lakatos Róza, a koronatanú és a többiek. A gyár ezért egész életképet játszatott el, mely "híven elénk tárja a cigányélet minden fázisát", sátorverést, "a sátrak előtt vigadó cigányasszonyok és gyermekek sajátságos cigánytáncát", utána persze csirkelopást és lókötést, majd a lótolvajok üldözését "hegyen-völgyön-vízen keresztül...míg végre nehéz küzdelem után sikerül őket lefogni, letartóztatni". Ezután a primitív "játékfilm" után pedig következett a bűnözők bemutatása. Voltaképpen alacsony ösztönökre számító, cigányellenes szenzációfilmről volt szó, amelynek végén nagyobb nyomaték kedvéért valódi bűnözők is láthatók voltak. Érdekes, hogy ugyanekkor egy másik vállalkozó is készített filmet a bűnügy nyomán, nyilván kevésbé hatásosat, de hitelesebbet, s a plakáton hivatkozik is erre. Ennek a filmnek - a Tepli-féle vándormozi bácsalmási plakátja szerint - csak a kiindulópontja volt megrendezett (Betörők a munkánál - humoros), nyilván ide nem tartozó, külföldi film, a többi része viszont az unalomig puritán: Utazás Dánosra és a dánosi csárda. - A monori vasúti állomás. - A leégett dánosi szállás stb. Érdekességet csak a befejezés nyújtott: "Az elfogott cigányok és a csendőrség az országúton".