1960 október. Áron boldog gyermekkora akkor ért véget, amikor anyja megvakult, s szülei elváltak. Apja nevelőintézetbe adta kezelhetetlennek tűnő fiát. A vidéki, lepusztult barokk kastélyban ötvenkét fiúgyerek él. Sokan közülük 1956-ban vesztették el a szüleiket. Az intézet nevelési elveit a szadista tanár, Csapó határozza meg: kegyetlen szigor, állandó ellenőrzés, megalázás, váratlan jutalmazás a módszere. "Így neveljük őket az életre" - tartja. Nyitrai, a matematika tanár a forradalom után három évig börtönben ült. Ez a szótlan, sarokba szorított ember az egyetlen emberséges tanár az intézetben. Áront bizalmába fogadja, a csillagokról mesél neki, megengedi, hogy belenézzen a távcsővébe, s a fiú választ magának csillagot. A kemény beavatás után Áron barátokat talál a gyerekek között is. Elsőként Attila áll mellé, akinek az apja 1956 után börtönbe került, majd Máté, aki a nagymamájának tett ígéretéhez híven rendszeresen imádkozik, aztán Seprődi, a bandavezér, s még a lányos külsejű Hajós is, akit Csapó spiclinek szeretne felhasználni. Áron mindezek ellenére szökni készül. Karácsonykor a fiúk együtt imádkoznak Mátéval, hiába tiltják nekik. Miután az igazgató parancsára meg kellett vesszőzniük Mátét, hajnalban hatan megszöknek. Áron titokban magához veszi Nyitrai mágikus meteoritját. A dermesztő hidegben másnap estére eljutnak a befagyott folyóig. Máté alatt megroppan, a segítségére siető Attila alatt pedig beszakad a jég. Visszaviszik őket az intézetbe. Csapó a megzavarodott Áront gyilkosnak nevezi Attila halála s a kómába zuhant Máté miatt, s büntetésből egy még szigorúbb intézetbe viteti. Miközben elhagyják a kastélyt, a gyerek megtudja, hogy Nyitrai felakasztotta magát.