Egy magyar és egy finn fiú egy vonatfülkében találkozik. Szóba elegyednének, de míg a finn Timo angolul, addig magyar fiú németül próbál kommunkálni. A helyezet kilátástalan, az út viszont hosszú, így marad a jól bevált metakommunikáció. Megtudják egymásról, hogy mindketten egy szerelmi csalódást vannak túl, elméláznak a finnugor rokonságról, s bár Timo laktózérzékenysége miatt kudarcba fullad szendvicslakomájuk, a lefekvés előtti közös spangli mégis baráti légkört teremt. Reggel Zsolt száll le előbb, Timo búcsúzóul névjegyet nyújt át, amit a magyar fiú öntudatlanul egy "merci"-vel köszön meg, mire a finn hasonló természetességgel válaszol...