Filmkultúra, 1928. ápr. 1. 1-2. o. Pekár Gyula: A magyar filmgyártás problémái és azok megoldása c cikkben: .[...] "Amikor a Filmipari Alapnál állásomat elfoglaltam, az volt a legtermészetesebb gondolatom, hogy "mariage" -alapon szerződünk, illetve kölcsön adjuk az állam pénzét a külföldi hatalmas cégeknek, kikötve megfelelő részesedést, és mindenek fölött azt, hogy a pénz bizonyos idő alatt, mondjuk hat hónap alatt, visszatérüljön, de lefontosabb kikötésünk a külföldi cégekkel szemben az, hogy a magyar gyártmányú filmek a külföldön összes dimenzióban elhelyezhetők legyenek. Ez körülbelül az a haditervünk, amely mellett most az újabb akció megindult. Két esztendő nem olyan idő, hogy az alatt oly borzasztó sokat lehetett volna alkotni. Vádolnak bennünket, hogy a Csárdáskirálynőn kívül csak a Naftalint csináltuk meg ezek között a nehéz viszonyok között, amelyekben élünk. Nem számítom ide azokat a kisebb munkákat, amelyek időközben idehaza készültek, amelyek azonban nem mindenben versenyképesek a külföldön. A Csárdáskirálynőt és a Naftalint bárkinek módjában áll kifogásolni, azt nem akarom elvitatni, de az az egy egészen bizonyos, hogy ezek a filmek futnak az egész világon. [...]