Dobrosi Lajost, Fónay Jenőt, Marton Erzsébetet, Mécs Imrét és Obersovszky Gyulát 1958-59-ben halálra ítélték. A sors és az "igazságszolgáltatás" kegyelme folytán mégis élnek. Az időrendben párhuzamba állított monológok döbbenetes pontossággal rajzolják meg a forradalom eseményeit - az október 23-i diáktüntetéstől a november 4-i támadásig. A szubjektív vallomásokból az 1956-os forradalom objektív leírása áll össze. Dobrosi Lajos szakaszvezető ütegét 1956. november 4-én megtámadták a szovjet csapatok, s ők parancsra visszalőttek. A parancsot adó tisztet - aki időközben felesküdött a kádári hatalomra - futni hagyják. A hadbíróság negyvenketted rendű vádlottként, tizenketted magával, első fokon halálra ítélte Dobrosi Lajost, mert "viselkedésével támogatta az ellenforradalmat". A halálbüntetést az Elnöki Tanács kegyelme folytán életfogytiglanra változtatták. Dobrosi - a többiekkel ellentétben - nem szabadult az 1963-as amnesztiák idején, csak 1970-ben. Fónay Jenőt mint a Széna téri egységek parancsnokát ítélték halálra, holott nem is volt fegyver a kezében. A másodfokú ítélet jogerőre emelte a halálbüntetést. Fónay elbúcsúzott a hozzátartozóitól, s a siralomházban napokig várt az akasztására.1958.augusztus 7-én vitték az akasztófa alá, az udvaron először kihirdették az első és a másodfokú ítéletet, majd tudomására hozták: kegyelmet kapott. Ekkor már nem értette, mit is mondanak neki - Fónay Jenő az 1963-as amnesztiával szabadult; ma rokkantnyugdíjas. Marton Erzsébet 19 éves kalauznő a Petőfi Akadémia katonatisztjei megbízásából - többek közt ÁVH-s sorkatonákat - mentett a Széna téri felkelők fogságából, s emiatt a felkelők halálra ítélték, de csodával határos módon megmenekült. Brüsszelbe távozik, s hiába írja neki az édesanyja, hogy ne jöjjön haza, 1957-ben mégis visszatér Budapestre. Letartóztatják, kegyetlen kínzásoknak vetik alá, hogy elárulja a megbízást adók nevét. Ő nem hajlandó vallani, ezért 1958-ban halálra ítélik. A másodfokú halálos ítélettől egy emberséges orvos menti meg, aki azt tanácsolja neki, színleljen őrültet. - 1963-ban szabadul. Mécs Imre műegyetemi hallgatóként élte meg 1956-ot. Október 24-én az édesanyja bezárta a lakásba, hogy ne tudjon részt venni semmiben. November 4-e után évfolyamtársaival szervezkedni kezdenek, fegyvert, röpcédulát terjesztenek. Később nagy részük elhagyta az országot. Mécs az illegalitásból sorra letette a vizsgáit, majd 1957 júniusában visszaköltözik a szüleihez. Néhány nap múlva letartóztatják, majd 1958 májusában - kilenced rendű vádlottként, hatodmagával első fokon halálra ítélték. 1959 februárjában kerül sor a másodfokú tárgyalásra, ahol életfogytiglanra változtatják büntetését. - Az 1963-as amnesztiával szabadult. Obersovszky Gyula újságírót, az Igazság című lap szerkesztéséért első fokon három évre, majd másodfokon halálra ítélték. Ő szervezte az 1956 év végi néma tüntetést és a nőtüntetést. Később kegyelmet kapott.