A filmet ugyanakkor tiltották be, mint a Pesti razzia c. ugyancsak Concordia által gyártott filmet. Lehetséges, hogy az itt közölt MTI Napi jelentésekben, és a Nemzetgyűlési naplóban talált dokumentumok arra a filmre (is/vagy) vonatkoznak. Lásd még A Huszár Károly volt miniszterelnök által kezdeményezett nyomor-akció c. filmet és a hozzá kapcsolt dokumentumokat is. MTI Napi jelentések 1923. február 28. szerda / 5. oldal § A magyar királyi kormány megbízásából a Concordia filmgyár Fejős Pál szcenáriuma alapján Tábori Kornél rendezésében a kormányzó ínségakciójának népszerűsítésére propagandafilmet készített. Ennek a filmnek házi bemutatója március 1.-én, este 8 órakor a VII. kerület, Munkás utca 14. szám alatt lesz: A bemutatón a kormány képviselőin kívül csak a napilapok munkatársai vehetnek részt. 1923. február 28. szerda / 15. olda „Helyreigazítás: a Concordia filmgyár közli, hogy a nagy érdeklődésre és a megjelenésüket kilátásba helyező előkelőségekre való tekintettel jótékonycélú filmjének zártkörű szakbemutatója idejét és helyét megváltoztatta, s azt az Uránia mozgóban márc. 2-án fél tizekét órakor tartja meg.” A Nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. 234-5.o. Dinich Ödön :[…] Benyújtanak egy filmet cenzúrázás végett. A darab a főváros nyomorát mutatja be. Megrendelésre készült akkor, amikor a nyomorenyhítő akcióról volt szó. Ezzel a filmmel azt akarták elérni, hogy az a publikum, amely a mozikat látogatja, meghatódjék, és több pénzt adjon. A darabot egy ismert újságíró, Tábori Kornél írta és egy filmgyáros saját költségén vette fel. A cenzúrabizottság visszautasította a darabot, azzal a megjegyzéssel, hogy részint nem fedi a valóságot, részint pedig nem engedélyezhető a bemutatás azért sem, mert a vetítendő képek alkalmasak volnának arra, hogy az amúgy is elkeseredett hangulatot még elkeseredettebbé tegyék. Ezt a filmet a bizottság, mint alkalmatlant, kétszer is visszautasította. A kép készítői akkor hozzám fordultak, tekintettel arra, hogy tudták, hogy én úgy művészileg, mint technikailag hosszú évek óta foglalkozom a filmekkel és kérték segítségemet. Megnéztem azt a darabot és láttam, hogy sok tekintetben igaza volt a cenzúra-bizottságnak. Nem azért, mintha azok a nyomor-felvételek, amelyek benne szerepelnek, alkalmasak volnának az amúgy is nyugtalankodó és nyomorgó emberek fokozott elkeseredésének felkeltésére, hanem inkább azért, mert ezek mesterséges beállítások voltak, az avatott szem azonnal észrevette bennük a színészkedést, a várt hatást tehát, ami a jótékonykodást illeti, aligha keltették volna. Ez volt az én felfogásom. De nem az egész darabra vonatkozólag. Én nyomban meg is jelöltem, hogy mely részek lennének kihagyandók. A filmnek az a része, amely a háború óta bekövetkezett tényleges nyomort, a román megszállást, a bolsevizmus utáni nyomorúságot dokumentálta, nagyon alkalmas arra, hogy kint külföldön is bemutassa, hova jutott Magyarország, speciel Budapest a háború, a megszállás, a kommunizmus nyomorúságai után. Úgyhogy megfelelő felírásokkal ez a film egyenesen propaganda-film lett volna a külföldre. És tudva azt, hogy Baross János képviselőtársam Olaszországban járt és ott összeköttetést keresett olyan társadalmi tényezőkkel, amelyeknek segítségével egypár film, mely Magyarország helyzetét mutatta be, már ki is ment Olaszországba, illusztrálva országunk helyzetét abban az időben, amikor még jólétnek örvendtünk és mai szomorú állapotában, abban a feltevésben, hogy Baross János keresve keres egy ilyen filmet, és hogy nagyon jó lenne, ha az érdeklődő olaszoknak bemutathatnánk a magyar nyomort, felhívtam e filmre az ő figyelmét, Baross meg is nézte azt, és kiválóan megnyerte tetszését. Megfelelő módosításokkal, amiket én előbb említeni voltam bátor, elsőrendű propaganda-filmnek mutatkozott. Azt mondtam a képeket előállító uraknak, hogy menjenek a cenzúra-bizottsághoz és mutassák be ismét a darabot. A címe az egésznek az volt, hogy »A jóvátételi bizottságok előtt bemutatandó filmek, Budapest és Magyarország nyomoráról«, Az első rész gyönyörű szép felvétel volt magáról Budapestről. Csodaszép tájfelvételek, amelyek elé az van írva, hogy: »Ez volt Budapest». Azután következnek a különböző nyomorfelvételek. Ezek közt szerepelnek a vagonlakók, a hajléktalanok és az összes olyan betegek és nyomorultak, akikről feltehető volt, hogy a kétségbeesés és a nyomor hajtotta őket oda, ahova kerültek. Legvégül pedig — ha jól emlékezem — az a felírás volt olvasható, hogy : »Ezek után kívánnak még mitőlünk jóvátételt?« Ezt a képet a cenzúra-bizottság visszautasította. Végzésében azt írta, hogy felsőbb utasításra és mert már két ízben látta. Összehasonlítva a két darabot, azt hiszem nem kell bővebben fejtegetnem azt, hogy mennyire nem állott az a bírálóbizottság azon a tárgyilagos magaslaton, amelyen állnia kellett volna és hogy milyen önkényesen járt el akkor, amikor anélkül, hogy ezt a harmadik darabot látta volna, kimondotta róla az elítélő szentenciát. Én azt tartom, hogy minden képet, amely cenzúrázás alá kerül és amelyért lefizetik a cenzúrázási díjat — még pedig horribilis összegeket — tartozik az a cenzúrabizottság lelkiismeretesen lepergetni és megcenzúrázni, megvizsgálni, — különben el sem képzelhető, hogy tudja annak a képnek a tartalmát — és ha harmincszor kifogás alá esik, harmincegyedikszer is bárkinek joga van benyújtani egy filmet megcenzúrázás végett. Kérdem az igen t. Nemzetgyűlést, hogy ha ilyen intézményünk van, amelyre — mint felszólalásom legelején említettem volt — feltétlenül szükség van, vajjon miért nem lehetséges, hogy odavaló emberek legyenek ebben a bizottságban. Vagy azok a jó urak, azok a hivatalnokok, akik ma ott cenzúráznak és három esztendő alatt nem tanulták még meg, hogy különbséget tudjanak tenni film és film között, erkölcsnemesítő és erkölcsrontó film között, miért vannak még ma is azon a helyen? Ezek után bátor vagyok a következő interpellációt előterjeszteni (olvassa) : »Interpelláció a belügy- és kultuszminister urakhoz : Van-e tudomása az igen t. minister uraknak arról, hogy a Mozgófényképvizsgáló Bizottság meg nem engedhető módon teljesen önkényesen nem cenzúráz olyan darabokat, amelyeket már csak azért is cenzúrázni kellene, mert a cenzúrázásért díjakat szednek? Hajlandók-e a minister urak sürgősen intézkedni, hogy a »Gyönyörök kastélya«-hoz hasonló tárgyú filmek a közönség elé ne kerüljenek? Hajlandók-e a minister urak intézkedni aziránt, hogy a »Jóvátételi bizottságok előtt bemutatandó filmek« című darabot a cenzúra-bizottság haladéktalanul vizsgálja meg?« (Helyeslés ) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügy- és kultuszminister uraknak.