Sárközy Endre 1924-ben született. A konzervatóriumban három zeneakadémiai osztályt végzett gordonka szakon, s párhuzamosan jogi tanulmányokat folytatott. 1943-ban meghalt az édesapja, munkát kellett vállalnia, így került a budapesti Forrás Nyomdába, ahol 1945. március 1-én már tagja volt a Kommunista Pártnak. Mint oly sokan, ő is őszintén hitt abban a szebb világban, melyet a pártvezetők festettek le előttük. Nemsokára másodtitkár lett, majd a Pártközpontba, jogi munkahelyre irányították. 25 évesen, 1949-ben főhadnagyi rangot kapott, s a Katonai Bíróságra került fogalmazóként. A katonai bíróságok ez időben a volt horthysta hadbírókból, ügyészekből, a párt által delegáltakból, a katonai kollégistákból és azokból a szakérettségivel rendelkező fiatalokból álltak, akik egyéves gyorsított ügyészi-bírói akadémiát végeztek. Az új káderek többsége ez utolsó csoportból került ki, noha tudásuk erősen hiányos volt. A politikai tisztek, ki-ki iskolázottságának, habitusának megfelelően, hol finomabb, hol teljesen nyílt utasításokkal előírták, mely ügyben milyen ítéletet várnak a bírótól. Sárközy mellől egyre-másra tűnnek el kollégái, s a koholt ügyektől csak nehezen tudja távoltartani magát. 1951-ben bíróvá nevezik ki, s a Fő utcai Katonai Bíróságra kerül, melyet a volt Pestvidéki Törvényszék és Fogház épületében alakítanak ki oly módon, hogy az épület egyik felét,, a Fő utcait, a Katonai Bíróság kapja, a Gyorskocsi utcait pedig az ÁVH Vizsgálati Osztálya. A ház folyosóin egyoldalú az átjárás, kilincs csak az ÁVH oldalán van, a Katonai Bíróságról nem lehet átlépni az ÁVH területére. Az épület szimbolikusan is felfogható megosztottsága pontosan jellemzi a korszakot. Az ügyek száma mérhetetlenül felduzzad, a bíróság vezetője parancsot ad: a bíráknak havonta 100 ügyet kell letárgyalniuk. 1953 végén kinevezik a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának bírájává, századosból őrnagy lesz. Sárközy az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályának vezetőhelyettese és alezredes lesz, kormánykitüntetést kap. 1955-ben miniszterhelyettes és ezredessé léptetik elő. 1956 októberében, felettese távollétében átveszi a minisztérium irányítását, majd november 4-e után őt bízzák meg a statáriális rendelet kidolgozásával. Sárközy listát kap azokról, akiket másnap a rendelet alapján ki kell végeztetnie. Aznap délután megfogalmazza lemondó levelét. Segédmunkásként helyezkedik el a Fővárosi Építő-és Tatarozó Vállalatnál, később a cinkotai Autóalkatrészgyár jogtanácsosa lesz. Sárközy Endre, aki 8-10-12 halálos ítéletet hozott (a pontos számra nem emlékszik), nem tartja magát vétlennek, de úgy érzi, rendben van a lelkiismerete.