1942-ben, szerb partizánok felkelésétől tartva a magyar hadsereg főtisztjei razziát rendeltek el a Bácskában, melynek során több mint kétezer-ötszáz szerbet és nyolcszáz zsidót lőttek bele a Duna jegén robbantott lékbe. A vérengzések résztvevői - négy katona: egy ludovikás dzsentri vezérkari tiszt, egy polgári származású főhajónagy, egy paraszti származású zászlós és egy tizedes - emlékeznek az öt év előtti "hideg napokra", amint közös cellában várják a népbíróság ítéletét. Monológjaikból feltárul drámájuk: félelemből, karrierféltésből eredő formális lelkiismeret-megnyugtató gesztusaik nem pótolhatták a morális felelősségvállalást. FE