Napos, őszi délután Karibaldit Léna pongyolában kimászik a kórház kerítésén. A kőfalon hirdetést talál, miszerint egy festő modellt keres. Léna elesik, fiatalkori emléke tör rá, melyben valaki elől menekül. Felöltözik, újra megszökik, és becsenget a festő ajtaján. Zavara a fiatalember csevegése hatására oldódik, egészen ráhangolódott a munkára, amikor hirtelen minden megváltozik. A festőnek igen ritka neve van, úgy tudja, rajta és egy elhunyt sorozatgyilkoson kívül nem is hívnak mást Karibalditnak. Léna kataton állapotba fekszik kórházi ágyán, kezében régi kép egy kisbabáról.