Ködbe burkolózott hegyvidék Kínában, néptelen templom, a fekete-fehér képek alatt hegyvidéki magányba vonult férfi verse. Eső áztatta ablakú busszal átvezetve a képek színesre váltanak a városi forgatagban. Rövid snitteket látunk az ott élők mindennapjairól: járdára települt festékbolt, az utakon biciklivel és motorral dolgukra siető emberek, és mindenütt alvó, játszó gyerekek. A város éjszakai élete csak az elmosódott neonfényekben jelenik meg. Reggel hajóra szállunk, ami kifut a hegyek közé vezető vízre, a ködben kifeszített végeláthatatlan kötél, rajta akrobaták. A víz felett egyre sűrűbb a köd, a záró vers a visszatérésről szól.