Az ukrán határ melletti fekvő tanya gazdája, Jóska kibírhatatlanná teszi sánta, idegbeteg apja és vénlány nővére, Mari életét azzal, hogy rendszeresen leissza magát. Mari az öccse nevében leveleket írogat Beregszászra távoli rokonuknak, a téglagyárban dolgozó Jelizavetának, remélvén, hogy a házasság megváltoztatja öccsét. Jóska meg is jelenik Beregszászon, a kezdeti kölcsönös zavartságból vonzalomféle születik közöttük. Megtartják az esküvőt. Jóska már a lakodalomban eszméletlenségig leissza magát. A nászéjszakán tapasztalatlanul, esetlenül közeledik Jelizavétához. Liza próbál intimitást teremteni új otthonában, de Jóska érzéketlenül tépi szét illúzióit. Az ukrán asszony gyorsan alkalmazkodik, s csak néha próbálja a maga elképzeléseit keresztülvinni - sikertelenül. Hamar terhes lesz, de sem férje, sem sógornője nem kímélik a munkában. Amikor a galambdúcot kedve szerint égszínkékre festi, a férje dühében kilöki alóla a létrát, megindul a szülés. Jóska apaként is ott folytatja, ahol abbahagyta. Bár szereti a kislányát, Ánya menekül előle. Jóska apjánál is, nővérénél is betelik a mérték, egymás után, szinte észrevétlenül otthagyják a családot. Liza megpróbál telefonon kapcsolatot teremteni volt beregszászi főnökével, de Jóska rajtakapja, s összerugdossa. Liza dönt: Ányocskával együtt titokban visszaköltözik Ukrajnába. A határon azonban nem engedik át őket, mert a gyereknek nincs se útlevele, se apai hozzájárulása. Megindul az eljárás: Ányát állami gondozásba akarják venni. Egy jóindulatú nő segítségével tovább szöknek, de sehol sincs maradásuk. Budapest a végállomás. Anyja és lánya az Erzsébet-hídon bicikliznek, majd gumikötélen ringanak összekapaszkodva ég és föld között.