Kornél őrültséget színlelve leszerelteti magát a katonaságtól, katonai rendőrség szállítja haza apjához. Első útja a színházba vezet, ahol a katonaság előtt kellékes volt. Itt dolgozik barátja és vetélytársa, Tibi, és szerelme, Zsuzsa, a színházi szabónő. Kornél próbálja ott folytatni az életét, ahol abbahagyta. Tibivel az együttlétek lerészegedéshez vezetnek, mint mindig, Zsuzsa pedig közli vele, hogy reménytelennek látja a jövőjüket, ne járjanak együtt. Kornél apja egy valaha jobb napokat látott nagyvállalat igazgatója, súlyos cukorbeteg. Inzulinnal kezeli magát, de közben falja az édességeket, s kocsmai mulatozásokkal próbálja agyonütni az időt, unalomig ismert barátokkal és öregedő szépasszonyokkal. Egyszer öngyilkosságot kísérel meg a fürdőkádban. Velük él a nagymama, az egykori helyi sztárszínésznő, aki teljesen magába záródva ápolja úriasszony imázsát, régi szerepeit idézi videón, fotókon. Váratlanul látomása lesz: egy kínai nő jelenik meg a szobájában, és rémes sminkjével, grimaszaival ijesztgeti. Az egyetlen a családban, akihez Kornélt erős érzelmi szálak fűzik, Etelka, a nagynénje, aki felnevelte. Etelka éjjelenként, titokban röplapokat terjeszt a katonaság jelenléte és a háború ellen. A rajtaütés elől elmenekül, elesik, kórházba kerül. Hazatérve elosztogatja maradék értékeit óvodai kolléganői és a gyerekek között, majd meghal. Férje, akivel utolsó éveikben kutya-macska háborút vívtak a kettéválasztott házban és kertben, némán búcsúztatja. Csak ő és Kornél siratják meg őszintén. A folyóparton performance zajlik, de elmossa a zivatar. Kornél prostituáltnál keres örömet és egy okkultista szeánszon próbál közösségre lelni, hiába. "Tájra mennek" a színházzal. A vasúti kocsiban parányi sértés miatt ádáz verekedés robban ki.