Az Óperenciás tengeren is túl volt egy király, s annak egy gyönyörűszép lánya, akit férjhez akart adni annak, aki megfelel a próbatételnek, hogy a királykisasszonyért versengők közé ledobott almát elkapja. Végül egy egyszerű legénynek sikerült a dolog. Ám a jöttment legény nem tetszett a királynak, így újabb próbatétel elé állította. Szerteszaladgáló nyulait kellett őrizni egész nap, este otthon pedig hiánytalanul elszámolni velük. A lehetetlen feladat teljesítésében a legényen egy varázsló öregasszony segített egy csodasíppal, amire a nyulak rendezték a soraikat. Igy sem akarta adni a király a lányát, s fölbérelte, hogy szegénylánynak öltözve kísértse meg a legényt és kérjen tőle nyulat, akkor majd lesz este hiány. Így is történt, egy csókért kapott az "álszegénylány" egy nyulat, de az a sípszóra nyomban visszatért a gazdájához. Nem járt jobban az álruhába öltözött király sem, így aztán újabb tervet kellett kieszelnie. Vendégek előtt egy zsákra való hazugságot kellett mondania a legénynek. Az aztán elkezdte mesélni, hogy miként akart rajta az álruhás királykisasszony meg a király kifogni, mire a felség megrémült, és gyorsan bekötötték a zsák száját, nehogy kiderüljön az igazság. A legény pedig megkapta feleségnek a királykisasszonyt.