Az Ember teljes felszereléssel horgászni megy. A nádas övezte hely kitűnő terep kivonulni a világból, elmerülni a természetben. Az Ember a horgászathoz szükséges kényelemre és türelemre rendezkedik be. Ez az ő világa, ezt szereti. Békesség van, s miközben kapásra vár, szépen alámerülhet a kiszámíthatatlanság - kívülről szemlélve unalmasnak tűnő - világába. Mert azért mindig történik valami… S amikor besötétedik, a várakozás művészi élménnyé fokozódik. Elkezdődik a hangverseny: megszólalnak a különféle élőlények éjszakai hangjai, a matatások, a surranások, az univerzum megfejthetetlenül izgalmas zajai, fényei. Az Ember ebbe a gyönyörűségbe néha ugyan belebóbiskol, de mindig magához téríti egy-egy villanásnyi meglepetés. Amikor pedig fölvirrad a ragyogó reggel, hal nélkül, de élményekben gazdagon indul haza.