A Kisvilma a Napló-sorozat utolsó darabja, az önéletrajzi Napló-trilógia előzményeiről szól. A rendezőnő visszatér gyermekkora helyszínére, a kirgíziai Frunzéba. A szovjet-kínai határ közelében fekvő faluban gyerekkori szerelme fogadja, tőle tudja meg, hogy még áll a ház, melyet egykor az édesapja épített. A harmincas években lelkes baloldali fiatalok tízezrei indultak a Szovjetunióba, hogy a végtelen lehetőségek hazájában leljenek új otthonra. Így kerültek erre a távoli vidékre Kisvilma szülei is. Szobrászművész apja és felesége egy nemzetközi kis közösségben éltek. A magyar, orosz, lengyel, német, spanyol fiatalok mind azzal a céllal jöttek, hogy segítsenek az új társadalom felépítésében. A nyugati újságokban megjelennek az első hírek a sztálini tisztogatásról, a törvénytelenségekről. Kisvilma anyja, Vilma haza akar menni, de a többség nem hisz a "nyugati rémhírterjesztőknek"- maradnak. A német párt, Hildát és Wilhelmet letartóztatják, az asszonyt később kiengedik. Egy napon katonák törnek be a műterembe, szétverik a szobrokat, és minden magyarázat nélkül elviszik Kisvilma apját. A lengyel orvost, a spanyol újságírót is letartóztatják. Az asszonyok egyedül maradnak a gyerekekkel, és mindent megtesznek a túlélés érdekében. Egymás között találgatják, hogy mi lesz, levelet írnak Sztálinnak, Moszkvába. A levelet elfogják, a kihallgatáson kiderül, hogy Kisvilma apját kémkedéssel gyanúsítják. Házukba kirgiz társbérlőket költöztetnek. Vilma magukhoz veszi az elárvult lengyel kislányt, Margosát, akinek a szüleit szintén letartóztatták. Amikor Németország megtámadja a Szovjetuniót, helyzetük tovább romlik: ellenségnek tekintik a külföldieket, sorsuk mindennapi nélkülözés és megaláztatás. Sikerül engedélyt szerezniük, hogy a munkatáborban meglátogassák Margosa anyját, Zosját, aki terhes. Egy napon a német tanítónőt, Hildét is elviszik az iskolából, két gyereke sír utána. Vilma és a két kislány kirándulnak egy tiltott területre, álomszerűen szép hegyek közé. A tó partján a kislány az édesanyjához bújik, Margosa szomorúan nézi őket. Vilma édesanyja elszántan próbálkozik férje nyomainak felkutatásával. Azt a választ kapja, hogy a férfit bizonyítékok alapján ítélték el. Anya és lánya tífuszt kapnak. Az anya a halálos ágyán a spanyol Claudiára bízza Kisvilmát, és megígérteti a kislánnyal, hogy amint lehet, hazamegy Magyarországra. Miután a kislány felépül, nevelőintézetbe kerül, ahol a nevét is elveszik tőle, csúfolják, megalázzák. Claudia eléri, hogy őt nevezzék ki gyámul. A faluban a háború végét ünneplik, a magára maradt Kisvilma hazaindul a vonattal.