A 47-es villamoson fiatalkorú tanulók saját elvett fegyverével lelőtték a randalírozásuk ellen részegen fellépő Bukszár Tibor civilruhás rendőrt. Cellában mondja el egyikük, mivel telt az a napjuk, hogyan találkoztak, mitől lett jókedvűk. A bírósági tárgyaláson a villamosvezetőből semmit sem tud kiszedni a bíró: ő akkor elfüggönyözte magát ("jobb, ha ne látom"). Tanúként egy fiatal lány, majd a vádlottak kihallgatása következik. Solymosi Attila elmondja, hogy miután barátja, Hajdú megsebesült a férfi pisztolyától, ő leugrott Bukszár után a villamosról, és rálőtt a megállóban. Hajdú elmondja: ki akarta rúgni a rendőr kezéből a rászegeződő pisztolyt. Alapvető ellentmondás van a vallomásokban azt illetően: jelezte-e Bukszár Tibor, amikor közbeavatkozott, hogy ő rendőr, vagy sem? A vádlottak ráadásul sorra visszavonják a rendőrségen tett vallomásaikat, mondván: bántalmazták őket a nyomozók. Solymosi Zsolt, a fővádlott bátyja pedig szembesítéskor is tagadja, hogy társainak hamis tanúvallomást javasolt volna, azok viszont váltig ezt állítják. A bíró nem tud eligazodni e kuszaságban. Cellájában Solymosi Attila. Barátairól mesél, akik közt vezéregyéniség volt. Hajdúval pedig valósággal testvérekként voltak szoros baráti kapcsolatban. A tárgyalás folytatásában egy lány szembesítéskor is fenntartja állítását: Bukszár igenis mondta, hogy ő rendőr, s mondta, hogy figyelmeztető lövést fog leadni. A vádlottak tagadják ezt. Egy férfi a villamosmegálló közeléből volt tanúja a rendőr lelövésének. Homályosan adja elő a látottakat. A bíró pedig leinti a védőt, amikor az a részletekre kíváncsi. Nagy nehezen azért kiderül, hogy előbb hangzott el a lövés, s csak aztán csoportosultak a fekvő alak körül, még állt a villamos, amikor a lövések eldördültek. A bíró néhány kérdése arra irányul: nem mások helyett vállalja-e magára a bűntettet Attila, mint a legfiatalabb? Szakértő nyilatkozik a rendőr ittasságáról, igazolja, hogy Hajdú sebesülése az utóbb mennyezetbe fúródott lövedéktől származott, a lövés irányát tekintve kétségbevonja, hogy ez figyelmeztető lövés lehetett. Solymosi Attila a cellában a halálról elmélkedik. Vádbeszéd: Akkor is hivatalos személy az áldozat, ha netán nem jogszerűen intézkedett. Védőbeszéd: Verték a fiatalokat, kényszerítették őket a rendőrségen, hogy a rájuk nézve terhelő körülményeket elismerjék. A tárgyalást elnapolva, szabadlábra helyezi a bíró a vádlottakat. Majd a Fővárosi Bíróság ítélethírdetése következik: Solymosi Attila 10 évet kap. Cellájában mondja el a film végszavait: "Nem vagyok biztos benne, hogy én tettem, " de ugyanakkor "nem akarok én a büntetés alól kibújni", hiszen "mégis csak egy emberélet".... A lassítva, kísértetiesen haladó üres 47-es villamos képe is a talányt, a megoldatlanságot sugallja, hangsúlyozza.