A Szovjetunió 1939. novemberében megtámadta Finnországot. Magyarország a németek szövetségese volt, hivatalosan nem küldhetett katonákat Finnország megsegítésére, de az önkéntesek kiutazását kormányszinten segítette. 25 ezer jelentkezőből 325-en mentek ki elsőként. A második turnus csak Londonig jutott, a harmadikat pedig feloszlatták, mert véget ért a háború. Az egyik önkéntes, id. Boros László unokája úgy döntött, bejárja azt az utat, amelyet a nagyapja. A film tisztelgő emlékezés a Finnországban harcolt önkéntesekre.