Csipisz, a bohém cirkuszi egér megunja a biztonságos, de kötött életmódot, s miután egy körömreszelő segítségével visszaszerzi szabadságát, nekivág a nagyvilágnak. Már új élete első napján rengeteg kalandon megy keresztül, éjszaka az erdőben a hó is betemeti, szinte megfagy. Végül egy mogorva erdei manó, Csiperke menti meg, az ő kunyhójában kap menedéket. A kevésbeszédű, zárkózott manó, aki az evést a munka jutalmaként fogja föl, alkut köt a bőbeszédű egérrel, ha az maradni akar. A szállásért, és az ennivalóért cserében munkára fogja a ház körül. Miközben jótékonyan kiegyenlítve egymás tulajdonságait, amolyan furcsa pár módjára élnek együtt, beindul az ármánykodás gépezete is. Domó kandúr szemet vet a jövevényre, mert Mininek, a boszorkánynak akar kedveskedni. Mini egérfogatából ugyanis hiányzik egy fehér egér. A két gonosz tehát összefog, és fondorlatos csellel megszerzi Csipiszt. Ráadásul még be is feketítik Csiperke előtt, mintha Csipisz felelőtlensége okozta volna, hogy leégett a manó háza. Pedig a tűzvészt valójában a boszorkány idézte elő. Ám az igazságra fény derül Csipisz barátja, a hóból készült Csiperke-más segítségével. A hóember, az események kinti szemtanújaként, némi faggatásra elmondja az igazságot Csiperkének. A manó ekkor bíróság elé viszi az egész ügyet, s végül győz az igazság és a barátság.