Egy kis erdélyi faluba 1990-ben, a rendszerváltást követően egy fiatal nő érkezik, aki Szapolyai Klára néven mutatkozik be. Birtokba veszi állítólagos családi örökségét, egy elhanyagolt bárói kúriát. A falusiak különféleképpen viszonyulnak a jövevényhez: a ház egyik szárnyában élő asszony lakását féltvén nyíltan kimutatja ellenszenvét, majd elsőként vonja kétségbe a nő származásának valódiságát. Irigye is akad bőven. Legjobban Kisnagy, az egykori mozitulajdonos és kocsmáros féltékeny rá. Most abban bízik, hogy sikerül visszaszereznie a család elveszett javait. Fia, Árpi szembeszegül agresszív apja akaratával, mert beleszeret a szép Klárába és igyekszik az ő érdekeit védeni. A falu lakóihoz a hangosbemondón keresztül azzal a kéréssel fordul, hogy vigyenek vissza mindent a kúriába "a jogos tulajdonosnak", amit a felszabadulás után onnan elhordtak. A felszólításnak többen engedelmeskednek is. Az apa és fiú konfliktusa végül odáig fajul, hogy az apa veszekedés közben infarktust kap, kórházba kerül. Árpi azonban reménytelenül szerelmes, mert Sándor, a tekintélyes "mérnök úr" is szemet vetett Klárára. Elhagyja feleségét, Klára pedig nem mond neki nemet: oltalomra vágyik, új életet akar kezdeni egy erős férfi oldalán. A szélhámosnő csalása akkor lepleződik le igazán, amikor egy román férfi - feltehetően a volt férje - elhozza szintén románul beszélő kislányát. Ezután két idegen férfi jelenik meg a kúriában, akik szintén Szapolyai leszármazottnak vallják magukat és osztozkodni akarnak a vagyonon. Klára ellenszegül, elzavarja őket. Ekkor már a faluban sem hisznek neki, mégis elfogadják: tudomásul veszik, hogy ezelőtt is voltak urak és ezután is lesznek. Sándor pedig megfelelő partner ehhez, hiszen őt mindig is a falu első embereként tisztelték.