Szatíra mai világunk reménytelen süketségéről. A tenger közepén kigúvadt szemű gyurmaemberke kiáltozik S.O.S.-t, mert van remény, a vízfelszín élettel teli. Hatalmas teherhajó, gondolázók, filmesek, Noé bárkája, úszóversenyzők vonulnak el mellette, s maga Jézus Krisztus is éppen ott kel át a vízen. A fuldoklót ellátják jótanáccsal, mígnem a dühös Poszeidon az emberiség környezetszennyezése miatt őt taszítja le a mélybe. Végső kétségbeesésében az emberke a tenger lefolyódugaszába kapaszkodik, amitől az kijön. Végtelen sivatagban tér magához, sehol egy lélek. S.O.S?