A reformkori történet felidézi Déryné, a legendás színésznő alakját, aki társaival együtt ekhósszekéren járta az országot, vitte a falvakba, városokba a magyar szót, és ezért vállalta a nélkülözést, az éhezést, az otthon, a biztonság hiányát. Az ő biztatására írta meg Katona József a Bánk bánt. Déryné fellépést vállal a pesti német színházban, hogy bebizonyítsa a magyar színjátszás életképességét. Egy állandó magyar teátrum megalapítása azonban a lázadással lenne egyenlő Bécs számára, Déryné tehát tovább járja társaival a vándorszínészek útját, viszi az embereknek a dalból áradó vigaszt és a biztatást. BE