Egy festő műterme. Az alkotó az ablak előtt áll, majd a bakra ül, tiszta papírt tesz a táblára. Vele szemben alig fedett modell, láthatóan zavarban, még levegőt sem mer venni, amikor a szén a papírhoz ér, végre fellélegzik. A festő először a test körvonalát skicceli fel a papírra, vállát, hónalja ívét, még a szája is kinyílik, amikor ujjbegyével a fenék vonalát árnyékolja a rajzon. A lány kezdeti zavara lassan felenged, fel-felpillant a férfira, elmosolyodik. A kontúrok után az árnyékok jönnek, a festő egyre vadabbul dolgozik, a modell egyre jobban kitárulkozik. Elpattan a szénrúd, a festő kizökken, a modell is zavartan felpillant. A kréta lehull, a férfi a lányra néz, aztán csalódottan ejti le a fejét. Emlékezetből rajzolt, lakása minden zuga a nő portéival van tele...