Az emberi magány allegóriája egy többgenerációs élettérben. A létezés és az elmúlás végtelen monotóniája szimbolikusan, egy zárt világ barlangszerű labirintusában van megjelenítve. Érintőleges találkozások, cselekvések egyforma rendszerében egyforma emberek egyforma szobákba érkeznek, léteznek, elmennek és visszajönnek - a hangyák szorgalmával, de magányosan. Mintha egyetlen ember cselekedné az egészet.