A hetvenes években játszódó film analitikusan vizsgálja a depresszió és a neurózis határvonalára jutott ember lehetséges magatartásformáit. Novák Erzsébet óvónő egy nap megsemmisíti iratait, levágja haját, nem szólal meg többé. Névtelenül készül az öngyilkosságra, majd valahol a Normafa környékén megadóan hagyja, hogy beszállítsák az elmegyógyintézetbe. Orvosa, a megértő, de határozott Irén hosszas pszichoterápiás kísérletezés után töri meg hallgatását. Erzsi, miután eleven érzelmekkel kifigurázta őt egy műsoros esten, már hajlandó leírni közelmúltja traumáit. Elvesztette gyermekét, mert nem akart együttélni annak apjával, szerelme elzüllött, kreatív módszerei miatt pedig kiközösítette a konformista óvodai vezetés. Erzsi a súlyos pszichiátriai betegeket tükörként használva lassan már nem éli meg oly végzetesnek e kínos emlékeket, s ezzel a gyógyulás útjára lép. FE