Az ókori Egyiptomban Ekhnaton fáraó a Napot istenként imádja. Elhagyta Thébát, s felépíttette az új fővárost, a Nap Városát, kötelezővé téve ott a napkorong, Aton imádatát. Mindez egyre több áldozatot követel, mert elhanyagolja népét, miközben az uralkodói körök intrikálnak, szövetkeznek. Volt uralkodótársa, felesége, Nofertiti elidegenedett tőle, s már valahol messze, a sivatagon túl él. Fiatalabb lányuk, Akhesa minden rátermettsége és határozottsága ellenére elhagyatottnak érzi magát. Akhesa terve, hogy elmenekül a palotából, s megkeresse az anyját, akit évek óta nem látott. Tanácsot akar kérni tőle, hogy megakadályozza a birodalom és a fáraó elleni összeesküvést. Akhesa nemcsak erős és harcias, de bátor is. Ő Nofertiti igazi örököse. Ebben a helyzetben érkezik álruhában a Nap Városába Thout, a fiatal herceg, hogy feleségül kérje Akhesát, de az éppen a saját terveivel van elfoglalva. Igy Thout is belekeveredik az anyja után induló Akhesa szökésébe. Kénytelen-kelletlen elindul vele a hosszú útra. Miközben átkelnek az ezer veszélyt rejtő sivatagon, ellenségeikkel is meg kell küzdeniük: az összeesküvő főpapokkal és Horemheb tábornokkal, aki hűséget színlelve uralkodói címre tör. S az idegen hódítókkal is, akik foglyul akarják ejteni Akhesát. De a mítoszt beteljesítve - miszerint Egyiptom trónjára kerül a két fiatal - sikerül minden akadályt legyőzniük. Ugyanis a csetlő-botló, hol engedelmeskedő, hol meggondolatlan ifjú nem más, mint a későbbi fáraó, Tutanhamon.