Egy sellő és egy angyal találkoznak a Dunapart lépcsőin. Egymásba szeretnek. Hogy szerelmük beteljesedjen, emberré kell válniuk, ezért Antal és Nóra alakját öltik magukra. Antal híres színész, Nóra még csak színiiskolás. Együtt játszanak egy fiilmben. Vonzódnak egymáshoz, s a forgatás szünetében, egy tavaszi délutánon elcsavarognak, hogy együtt gyakorolják a szerepet. Megérkeznek egy lakatlan házba, Antal nagymamájának bútorokkal, régi ruhákkal, nippekkel, öregasszonyos csecsebecsékkel teliszórt házába. A nagymama két nappal ezelőtt halt meg. Antal az ékszereit keresi, ám a kép mögötti falmélyedést üresen találja. Nóra nem tudja, miért vannak itt, s úgy érzi, arca túlságosan is elárulja Antal iránti szerelmét. A férfi megszállottan tovább keresi az ékszereket. Nóra felpróbálja az idős hölgy ifjúkori ruháit, régi leveleket lapozgat, melyeket egy bársonydobozban talált. Megleli Antal egyik gyermekkori képeslapját, melyet a nagymamájának írt. Ezt magához veszi. Antal kétségbeesetten kutat tovább - reménytelenül. Észreveszi Nórát a bársonydobozzal s meggyanúsítja, ő vette el az ékszereket. Haragjában földre teperi a lányt, letépi a ruháját... A szomszédok felfigyelnek a lány kiáltozására. Rájuk nyitnak. Antal magához tér. A lány eltűnik. Este a férfi visszatér a forgatásra. Nóra még nem érkezett meg. Antal angyaljelmezben, szárnyakkal végigrohan a városon... Egy sellő és egy angyal nem szeretheti egymást...