Vendel Imre gépkocsivezető (1945-ig a Horthy-hadsereg tisztje), akinek várandós felesége és két fiúgyermeke van, 1951-ben levelet kap a Belügyminisztériumtól: kitelepítik őket kényszerlakhelyre, fejenként ötven kiló személyes holmit vihetnek magukkal. Egy falusi, romos iskolaépületben töltenek két évet. A szülés sikeres, az apa alkalmi munkákat keres, a fiúk kijárják az élet iskoláját a parasztok ellenséges közegében. A mindennapi létért való küzdelemben felőrlődik a család összetartó ereje, a szeretet. 1953-ban elhagyhatják a kényszerlakhelyet. Az elmúlt két évről azonban nem beszélnek soha, sehol, senkinek. BE