A viharral küzdve köti ki csónakját egy férfi, brabanti Bruegel szülöttje, Peter Bruegel. Körbevezet minket egyszerű és gyarló népe között. Éhesen nőtt fel, evés helyett rajzolt. A kopogó szemű festő Csupaháj házát lövi nyíllal, ott még a kerítés is kolbászból van, hátha leesik neki valami. Nincsenek otthon a gazdák, cincognak az egerek: a padlásablakból a festő és Anna évődését hallgatjuk. De a kés a fejük felett van, mert a ház előtt álldogáló Szúnyog Margit nem köt csomót a nyelvére, míg mellette a felszarvazott Nyakigláb Lajos veri fejét a falba saját gyávaságáért. Egy férfi fényt hoz fűzfakosárban, ő is Lajos szégyenét hirdeti. A malacok mellett két suhanc egy perecen marakodik. A kemence mögött a nő pöröl, a vízben férfi zokog: a halásztól az ügyességét, a gazdagtól a pénzét irigyli. Hát ilyen az életük, zárja a filmet Bruegel, és ennyire gazdag történetekben egyetlen képe, bizonyítja a film.