Négy barát már 14 éve egy dunai lakatlan szigetre jár nyaralni, kikapcsolódni. Az idei nyaralás szokatlanul indul. Útközben Roberto, a matektanár egy új, főiskolai állásról mesél a többieknek. Az alkoholista Janóról kiderül, hogy mostantól önkéntes elvonókúrán van. Alig rendezkednek el, István nem találja márkás horgászfelszerelését. Hamarosan felfedezik a tolvajt: egy matrózt, aki az apály miatt a sziget mellett rekedt jugoszláv uszályon tartózkodik. Gyorsan fény derül más "bűnére" is: az éjszakákat nála tölti a falucska patikusnője, Emese, akivel az előző évben Káró sikertelenül próbált kikezdeni. A lopást tisztázni szándékozó látogatás balul végződik. A férfiak nem hiszik el a matróznak, hogy a botot Bécsben vette, a kiprovokált verekedésben azonban alul maradnak. Egyre jobban dühbe jönnek, csellel foglyul ejtik a matrózt, s a szigeten bírósági tárgyalást rendeznek. Az elfogyasztott alkohol, a feltörő előítéletek, de főleg magánéleti kudarcaik egyre vérengzőbbekké teszik őket. Az indulatos szóváltások rávilágítanak Káró magánéleti és szakmai csődjére, Janó alkoholizmusának, Roberto állástalanságának okaira. Kiderül, hogy István gyanús fegyvercsempész üzletei is éppen a nyaralás előtt mentek csődbe. Kis híján kitöltik bosszúvágyukat a matrózt kereső Emesén, végül az uszályra menekült férfire rágyújtják a rakományt. A tűz elől a szerb a Dunába veti magát, de felbukkanni már nem látják. A nyaralást lefújják, hazaindulnak. A kikötőben halottkém vizsgálja a hajnalban kifogott hullát, aki a cipője alapján a szerb is lehetne. Tébolyult autózásban vezetik le szorongásaikat, míg a kocsival fejre nem állnak. A nyaralás előtt széfbe helyezett négy mobilért csak hárman mennek, a Janóé hiába jelez lemerülésig.