Jugoszlávia, 1956 november. A magyar határ felől csapatosan érkeznek a menekültek. Titokban minden mozdulatukat belbiztonságiak figyelik. Átmenetileg a bunyevác Tumbász Sztipán tanyáján szállásolják el őket, két szabadkai belbiztonsági tiszt, Rudics Viktor és Petár Tomovity felügyeletével. Viktor anyja Sztipánnal folytat viszonyt, sőt idősödő asszony létére gyermeket vár a férfitől. Apja teológiát végzett marxista értelmiségi, aki szembekerült a szocializmus gyakorlatával. Saját fia csukatta börtönbe, csaknem hét évet ült, megzavarodott. Most néha látványosan megkövezteti magát. A helybeli pap megbízásából és pénzén hitoktatóként járja a falvakat, az ott tapasztaltakról jelent a belbiztonságiaknak. Sztipán a feleségét a háború óta nem látta. A tanyán felbukkan egy Kovács János nevű férfi, aki magyar forradalmárnak mondja magát. A gazdát régi ismerőseként zsarolja, ám a biztonságiak által a kocsmába terelt és leitatott helybeliek a szembesítéskor némák maradnak. A szabadkai belügyi archívumban őrzött magyar híradók és az egyik menekült fotói alapján bizonyítják rá valódi nevét és tetteit: Kovács valójában Persevics nyomozó, aki 1941-44 között a Horthy-rendőrségnek dolgozott, 1944-től a nyilasoknak. ő csinált prostituáltat Sztipán feleségéből, akit a csendőrökre hagyott, amikor megszökött nyugatra. 1945 után a magyar ÁVH-nál ezredesi rangig vitte, s benne volt az 1956-os Kossuth-téri vérengzésben. Most az "emberarcú" szocializmus "védett vadja", a nemzetközi egyezmények szerint joga van a menekülttáborhoz. A belbiztonságiak nem buktatják le. Egy másik menekült, a Kossuth-címert cipelő fiatalember lövi agyon, amikor részegen gajdolva felgyújtja a tanyát. Egy este a belbiztonságiak ellátják étellel-itallal a menekülteket, akik azt hiszik, hogy végre menekülttáborba kerülnek. Ehelyett egy nagy hodályba viszi őket a teherautó, csak a címeres fiú tud az utolsó pillanatban elmenekülni. Az épület kapuja becsukódik mögöttük. Bentről hosszas fegyverropogás riasztja fel a már alvó madarakat.