Poszler György (1931) családjával 1945-ben menekült Budapestre Kolozsvárról. Az "itt se, ott se" érzés azóta jellemzi az életét. 1953-ban végzett a bölcsészkaron, utána Mosonmagyaróváron és Szombathelyen tanított, irodalomtörténészi pályára készült. 1972 óta tanít az esztétika tanszéken és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Szerb Antal-monográfiájával (1973) vált ismertté irodalomtörténészként. Esztétikai gondolkodását az irodalomtörténet alapjaira helyezi, a két tudományág között mozog. A portréfilmet Poszler iróniája, okos humora teszi személyessé.