Litvánia, a második világháborút követően: Kociunas Vincas, egy kis litván település polgármestere nem ismeri el a szovjet fennhatóságot hazája felett. A politikai rendőrség több ízben elviszi, majd 1949-ben tízéves börtönbüntetésre ítélik. Feleségét, fiát és lányát szibériai munkatáborba deportálják. Szabadulása után a férj családja után megy Szibériába, és haláláig asztalosként dolgozik. Litvánia, 1991: A rendszerváltozást követően a deportálás túlélői és leszármazottaik számára lehetőség nyílik a hazatelepülésre. A száműzetésben meghaltak hamvainak hazaszállítását a Deportáltak Szövetsége szervezi meg. Hazatér Gene Pridanova, az egykori polgármester lánya - ma már középkorú asszony - is. Nagynénje falusi házába költözik, és hozzákezd bátyja és annak családja, valamint saját felnőtt gyerekeinek hazatelepítése előkészítéséhez. Az asszony felkeresi Janikast, apja legjobb barátját és ellenálló-társát, akit szintén kényszermunkára ítéltek. Meglátogatja gyerekkori barátnőjét, akit a sarkvidéken túlra deportáltak. A negyven év elteltével találkozó túlélők felidézik a múltat: az ellenállás és üldöztetés éveit, családok széthullását, életutak megtörését, a börtön és a száműzetés szenvedéseit. Pridanova és Szibériában maradt fia leveleznek: az asszony hívja is, de félti is a hazatéréstől huszonéves gyermekeit, hiszen Litvánia harca a szabadságért és önállóságért 1991-ben még nem zárult le, a filmben megjelenik a jelenkori történelem: a vilniusi véres események, a határőrszolgálat teljesítése közben orvul meggyilkolt katona fiatalok temetésének megrázó képei. Szibériában a családtagok kihantolják a szülők sírját. A litván falusi házban hagyományos módon készülnek a hazatérők - élők és holtak - fogadására: kemencében sütik a káposztalevélen sült kenyeret. Irkutszkban összeül a családi tanács - a hazatelepülésről megoszlanak a vélemények. A fiatalok nem akarják elhagyni Szibériát: ők már itt születtek, itt nőttek fel, csak oroszul beszélnek - minden ide köti őket. A szülők nemzedéke - Gene Pridanova bátyja és felesége - ragaszkodnak a hazatéréshez. Végül csak az egyik unoka tér vissza nagyszülei koporsóját kísérve Litvániába. A középkorú testvérpár, miután az újratemetéssel megadták szüleiknek a "holtak szabadságát", szülőföldjükön kezdenek új életet.