Lükő Gábor (1909-2001) a magyar és összehasonlító néprajzot tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a népművészet jelképei egyetemes jelentésűek. Az emberiség különböző nyelveket beszél, különböző körülmények között él, de érzelmi és hitvilága közös. A primitív emberben a születés és a halál ébreszti az első vallásos érzelmeket, s ezért a hit és a hitetlenség mélyebben rejtőzik, mint a tudományos gondolkodás. Lükő azt tekintette feladatának, hogy a magyar népművészet motívumainak a huszadik századra elhomályosult jelentését feltárja, s rajtuk keresztül eljusson az emberiség igazi gyökereihez.